"Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek"

Bokor Erzsébet testvér

Alapító testvér
Született: 1886. december 7. Baja
Meghalt: 1984. február 9.
Belépett: 1909.
Fogadalmat tett: 1909.
Mottó:

1984. február 9-én Erzsébet testvérünk befejezte földi életét.
Baján született, 1886. december 7-én. Múlt év Szeplőtelen Fogantatás ünnepének vigiliáján töltötte be 97. esztendejét. E hosszú vándorút után reméljük, immár beköltözhetett igazi, végleges hazájába. Vele teljes lett azoknak létszáma, akiknek nevét annyi éven át így olvastuk május 12-én az alakulási jegyzőkönyvben: „Jelen vannak: Bokor Erzsébet, Brósz Klára, Meleg Klotild, Mészáros Friderika és Slachta Margit testvérek."
Lapozgatom a "Testvér" régi példányait. Valóságos kincstár a múltat illetőleg. Sok mindent találok benne. E testvérről, sőt, tőle is. Nem nehéz hiteles nekrológot írni. Petra testvér itt írja meg a Társaság története keretében az alapítók addigi életrajzait. Erzsébet testvér fiatal koráról a következőket tudjuk meg.
Már egészen fiatalon részt vesz a Katolikus Nővédő Egyesület munkájában. Így ismeri meg az akkor alakuló Misszió Társulatot, ahová már 1909-ben belép. Ugyanezen év pünkösdjén leteszi az örökfogadalmat. Alig 23 évesen Szikszón, a Reformatóriumnak nevezett javító-nevelő intézetnek első igazgatónője. 1914-ben a háborús események miatt Szikszó átmenetileg feloszlik. Ekkor Erzsébet testvér Székesfehérvárra kerül, és megszervez 4 hadikórházat. 1915-ben maga is súlyosan megbetegszik, de 1917-re felgyógyul, és megszervezi a Mária Mercedes átmeneti leányotthont Budapesten. Ennek fenntartására konzervüzemet létesít. 1920-ban bekapcsolódik a politikai munkába. Erőteljesen segíti Margit testvért a választási küzdelemben. 1923-ban az ő működése teszi lehetővé, hogy Társaságunk új otthont nyer a Mercedes otthonban. Az alakuló jegyzőkönyv hivatalosan mond neki ezért köszönetet. Ugyanebből az okiratból tudjuk, hogy az otthon lakói Margit testvér indítványára őt tekintik házfőnöknek, "akinek nem a fogadalom erejénél fogva, de erényből és gyakorlati szükségességből engedelmeskednek az átmeneti időben."
Három év múlva, 1926-ban az eddigiekhez semmiben sem hasonló megbízásban részesül. A száműzetésben élő, négy év óta nyolc gyermekével özvegyen maradt Zita királyné kiskorú leányainak ő lesz a magyar nevelőnője.
Kitűnő pedagógiai érzékkel tesz eleget az eddigiektől eltérő feladatnak. Eleinte az Atlanti óceán egyik, Portugáliához tartozó szigetén élnek, Funchaltól délre, Lequétioban, később Belgiumban, Brüsszel közelében. Ez a megbízatás 1933-ig tart. A Társaság ekkor tíz éves. A Testvér májusi számában több alapító ír hálás cikket ezen a címen: Mit kaptam Társaságunktól? Erzsébet testvér így ír: "Annyit kaptam külsőleg, belsőleg, hogy fölsorolni sem tudnám. A legkiemelkedőbb talán a Szentlélek Úristennel való kapcsolat. Mennyi töprengés, mennyi kín oszlik el, ha a lélek tudatosan a Szentlélekre hagyatkozik! Ha ez volna a Társaság egyetlen célja, erre is érdemes volna egy életet szentelni. De nem hallgathatom el a hála szavát a külső jókért sem. A Társaság adta nekem a hét esztendőt a királyi család körében, és öreg szüleim gond nélküli, boldog elhelyezését. Áldott legyen az Isten érte!"
1933-tól 1935-ig Erzsébet testvér a szegvári körzet főnöknője. Közben az 1934. esztendő meghozza három alapító testvérünk ezüst jubileumát. Benedikta nővérünk így emlékezik meg erről a "Testvér"-ben. "1934. pünkösdje a Társaság életében ezüstbe íródik. Margit, Etelka, Erzsébet testvér fogadalmas életük 25-ik esztendejét áldozzák az Úrnak." Amikor Erzsébet testvér betalált az Elnök utcai kis otthonba, őt is a pünkösd kegyelme és az apostolkodás vágya érintette. Lélekben szerzetesnek lenni, kifelé minél kevesebb kötöttséggel, hogy a lélekmentés nagy munkáját a legveszélyeztetettebb helyeken is teljesíteni lehessen.
1935-ben hat hetet tölthet egy női bencés kolostorban az Alsó-ausztriai Bertholdsteinben. Három hosszabb levélben írja le élményeit. Ezek már megmutatják a liturgia iránti nagy érdeklődését, de jóízű humoráról is tanúskodnak. Íme egy részlet: Mély benyomást tesz az emberre az a mód, ahogyan a nővérek a szertartásokat végzik. Pontosan, fegyelmezetten, mégis könnyeden. Így érzékeltetik a szent cselekmények fönségét... Az 1400 éves szabályok kipróbált biztonsága, elmélyedő áhitat, derűs családiasság, az egész közösséget átjáró béke szelleme: ezt láttam Bertholdsteinben....De egy másik élményt is adott az ott töltött idő. Talán meglepő, de így volt. Ott, a kontemplatív, ünnepélyes fogadalmas szerzetesnők között éltem át a mi Társaságunknak az Úristentől kapott értékeit oly boldogító tudattal, mint talán soha azelőtt. Szerzeteseket utánzó közösség vagyunk. Higyjétek el testvérek, ez az "utánzás" egészen jól sikerül! Hiszem, hogy a jó Isten nem fog kevesebb jutalmat adni az Érte vállalt munkában felőrlődő szociális testvéreknek, mint a megszentelt csendben zsolozsmázó Chorfraunak. Az a fogadalmas pedig, aki nem gondolkodik természetfelettien, el van veszve itt is, ott is."
Bertholdstein-i tartózkodása után Erzsébet testvér Remetekertvároson a magyar-latin zsolozsmáskönyv kiadását készíti elő. 1938. karácsonyán Margit testvér a testvérek kezébe tudja adni. Jelentőségét ő maga méltatja az előszóban. (A legrégibb kiadású könyvekben olvasható.)
Erzsébet testvér tapasztalatai adtak eligazítást ahhoz, hogy Margit testvér beindíthatja az imádkozó ágat. Az anyagi alap előteremtésének a gondolata is Erzsébet testvértől származik: a ravataloknál végzett imaszolgálat.
Még be sem fejezte a zsolozsma sajtó alá rendezésének nagy művét, máris újabb munkába kezd. Budapest érseki helynöke, Mészáros János lelki igazgatónk az ő közreműködésével teremti meg a fővárosi egyházközségek szegény gyermekeinek nyaraltatási akcióját Zamárdiban. A szociális lelkesedés, amely sohasem aludt ki lelkében, új tápanyagot kap. Ismét érvényre jut hallatlan szervezőképessége. Gazdasági érzékkel teremti meg az akcióhoz szükséges anyagiakat. A fiatal Bárdos Lajossal, és az akkori művészvilág legjobb erőivel az üdülőtelep támogatására a "Gyermek a gyermekért" hangversenyeit szervezi meg a Zeneakadémián. Több alkalommal a "Wiener Sanger Knaben" kórust is szerepelteti. Lelkesedése másokat is magával ragad.
Ennek a szép munkának a második világháború vet véget. Erzsébet testvérnek zsidó származása miatt családjával együtt a bujdosók szomorú sorsát kellett átszenvednie. Ali győzte kifejezni Margit testvér iránti háláját azért, amit ebben az időben rokonaiért tett. Szeretett Balatonzamárdiját elhagyva Balatonszabadiban, majd Balatonendréden éli át a háborút. Az üldöztetés megszűntével a bencések birtokában lévő Balatonfüredi Szanatóriumban dolgozó testvérek vezetője, majd Székesfehérvárott házfőnök. Egy alkalommal valami gyakorlati kérdésben véleménykülönbség volt a testvérek között. Erzsébet testvér bölcsen megjegyezte: „Hogy az ajánlott megoldások között melyik a legjobb, azt nem tudom testvérek. De arról meg vagyok győződve, hogy csak egyféleképpen csinálhatjuk."
A feloszlatás után Erzsébet testvér még néhány évig hazánkban maradt. 1956-ban sikerült legálisan kiutaznia, hogy segítségére siessen Margit testvérnek, aki iránt annyi hálát érzett.
Odakint sok nehéz helyzetben valóban tanácsadó volt, bizalma, bölcsessége és töretlen optimizmusa sokszor megmutatkozott. Szellemi frissességére jellemző, mennyire megértette az aggiornamento szükségességét. Az ottani helyzetben ez kettős alkalmazkodást követelt: a mai időkhöz és az új hazához való igazodást. Nem volt kis teljesítmény az angol nyelv elsajátítása a folyékony beszéd fokán az ő életkorában. De óriási energiát fektetett bele, mert megértette, milyen szükséges az ottani munka, s az új világba való beilleszkedés szempontjából. Lélekben mindvégig fiatal maradt. Testi erejének hanyatlása idején egy "guruló szék" segítségével önállóan közlekedett a földszint és az emelet között.
Az utolsó hónapokban ki kellett innia a szenvedések kelyhét. Epefertőzés miatt többször volt kórházban. Timea testvér ír erről február 2-án kelt levelében. "Mivel a gondolkodása egészen tiszta volt, nehezen viselte el, hogy testvérei köréből otthonba szállították. Lassan-lassan mégis elfogadta. Szerdai napon egy újabb roham miatt kórházba kellett vinni. Számtalan esetben előfordult már ilyen, de egyszer mégiscsak eljött az utolsó. Csütörtökön délelőtt halt meg. Négyen voltak mellette a nagy pillanatban." Temetése február 11-én volt, a Lourdes-i Szűzanya ünnepén. Kanadából is ott voltak tízen.
Lehetne-e méltóbban befejezni Erzsébet testvér nekrológját, mint hogy kézbe vesszük az általa szerkesztett magyar-latin zsolozsmáskönyvet? Találomra kinyitom, búcsúzóul. Vízkereszt ünnepénél nyílik ki a könyv: "Kelj fel, ragyogj fel Jeruzsálem, mert eljött a te Világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted. Amen. "

Napi evangélium

  • Napi evangélium RSS 2017 Sep 20 | 00:00 am

    Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz:„Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem[…]

Kapcsolat

Szociális Testvérek Társasága
1114 Budapest, Bartók Béla út 61. III/6.
Telefon: +36-30-5137024

Írjon üzenetet!