"Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek"

vikt100inet

Wagner Viktória
szociális testvér,
zöldkeresztes védőnő
1907-1994

Aki egyszer is találkozott vele, nem felejti el ragyogó személyiségét, példaértékű életét: életreszóló élménnyel lett gazdagabb. Csodálatos emberszeretetével, szaktudásával, áldozatos munkálkodásával, imájával és jóságával áldássá lett az Alföldnek mindazon helyén,ahol élt és dolgozott... Gyermekkori álma:"A szegényeken keresztül akarom Krisztust szolgálni" megvalósult.

Viktória testvér életrajza

Borsod megyében, Parasznyán született első gyermekként 1907 júl.7.-én, Anna Ilona névre keresztelték. Édesanyja a főjegyző lánya, művelt, katolikus családból. Édesapja is jegyző volt. Az apa tragikus halála után született meg a legkisebb testvére, a hatodik. Édesanyjuk 26 évesen maradt özvegy. 1916-ban Bánhorváton kapott postai munkát, odaköltöztek. Az anya itt megismerkedett egy építészmérnökkel, így mostohaapa költözött 12 évre a családba. Gyakran durván bánt a gyermekekkel és elvette a család pénzét. Mindezek ellenére a gyermekek nem keserűséggel telve szenvedtek, hanem derűvel élték az életet. Vasárnaponként a hat testvér "kultúrdélutánt" tartott a padláson. Először megbeszélték az aznapi prédikációt, majd szavaltak, meséltek, játszottak.

1926-ban Miskolcra költöztek. Itt a Wagner gyerekek magántanulók lettek. Az első szociális testvérrel való találkozás élményéről így emlékezik: Egyszer felfigyeltek egy szürke ruhát viselő nővérre, aki kicsit más volt, mint a többi apáca, nagyon tetszett nekik, de nem tudták milyen rendből való. A gyerekek ezért követték az úton, majd megkérdezték tőle. A kedves nővér elmondta, hogy szociális testvér. Ők mindnyájan azt mondták, hogy ők is ilyen nővérek szeretnének lenni. Így a testvér odaadta nekik a pesti anyaház címét... Mikor a család Pestre költözött 1929-ben, megkeresték a rendházat is.

Viktória testvér így emlékezett vissza:
"Május lehetett. Mikor bementünk,feltűrt ruhaujjal, mezitlábra felhúzott cipővel ott állt egy nővér. Köszöntünk neki. Kit kerestek drágácskák?-kérdezte. Mi Slachta Margitot keressük. Mit gondoltok kivel beszéltek? Nem tudjuk. Hát én vagyok az, na gyertek be! Olyan szeretettel beszélt velünk, hogy abban a pillanatban eldöntöttük, hogy mi pedig idejövünk."

Viktória 1929 szeptember 29- én lépett be a Szociális Testvérek Társaságába. Az ismerkedési időt a miskolci testvérek között töltötte,akik kegytárgykereskedéssel foglalkoztak. 1930 szeptember 4.-én kapta meg a jelöltruhát és a Viktória nevet. 1930 szeptember 17-től kezdte meg a Védőnőképzőt, amit 1933-ban"dícsérettel"fejezett be. Első munkahelye Gyöngyös volt, ahol 1933 szeptemberétől a tüdőgondozóban dolgozott. 1934-ben fél évre Margit testvér a nagyváradi noviciátusba küldte.Itt ismerkedett meg Auguszta tesvérrel, akit példaképének tekintett. 1935 június-ban tette itt le első fogadalmát. Mottójául ezt a mondatot választotta:

"KÖSZÖNÖM URAM, HOGY HÍVTÁL"

1935 júliusától egy kis alföldi faluba, Szegvárra került védőnőnek. Itt a szegény kubikusok asszonyai számára igen nagy erőfeszítéssel szülőotthont alapított. 1939-től "Szentesre kerültem és ott dolgoztam 1943 márciusig. (Anyák iskoláját, elsősegélytanfolyamot szervezett) Majd "büntetésből visszakerültem Szegvárra, mert az akkori impérium nem volt megelégedve a világnézetemmel," - írta. Örökfogadalmát 1947-ben tette le.


Álljon itt néhány kis részlet ezen évek naplójegyzeteiből , hogy kicsit bepillanthassunk lelki útjára és lássuk, mit művelt benne a kegyelem.

Ezek a mondatok hű korképet adna a 40-es, 50-es évek magyar valóságáról:
"A nyilasok azért büntettek meg, mert a zsidó iskolát is elvállaltam és elláttam." Szegváron kiverték a jelölteket a rendházból. (1949 januárban) Engem boxerrel vertek." "Jött a változás, akkor ez a vezetőség nem szívlelte a munkamódszeremet, büntetésből Kistemplomtanyára kerültem. Itt töltöttem életem legszebb 10 esztendejét a jó tanyai magyarok között."

vikitoria tv001

1958 novemberétől  Dorozsmára helyezték. 1994-ig élt és dolgozott itt egy szegényes szolgálati lakásban, - melyben sokan, akik jártunk hozzá,- egy kis mennyországot tapasztaltunk meg. Itt is írta ezerszámra evangelizációs kis lappjait, a "mini Evangéliumot" .Fáradhatatlanul írta a leveleket a hozzá forduló szeminaristáknak, papoknak, és mindazoknak, akik tanácsát kérték. Emellett  számolatlan mennyiségben varrta a kazulákat Indiába, Teréz anya nővérei számára, hogy legyen miből osztogatniuk a leprásoknak.

Védőnői emlékeiből álljon itt a Kreol Csokor gyűjteménye.

1994 december 6.-án, a szent Útravalóban részesülve halt meg a szegedi kórházban. Kiskundorozsmán több százan búcsúztak tőle az ország minden részéből. Temetése inkább ünnep volt, az atyák fehér miseruhában cerebráltak és emlékeztek. Fölhangzott a Te Deum és a Magnificat, hiszen életét is a folytonos hálaadás jellemezte.

Azóta a MAVE rendezésében 1997-ben, születése 90. évfordulójára emlékkiállítást  rendeztek tiszteletére Gödöllőn, 2000-ben  pedig Parasznyán, szülőfalujában megnyitották a tőle származó emlékekből berendezett emlékházat. A róla készült dokumentumfilmet (1988) "In memoriam Wagner Viktória" videokazettán is kézbe kaphatták a védőnők 1997-től. Őt és munkásságát méltató cikkek és dolgozatok sora született innentől. Megemlékezések méltatták élete példáját az Országos Védőnői Szakmai Napokon, születésének 100. évfordulójára Kiskundorozsmán emléktábla avatással, emléküléssel fejezték ki szeretetüket tisztelői.

Fejér Klára testvér

Napi evangélium

  • Napi evangélium RSS 2017 Nov 21 | 00:00 am

    Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott[…]

Kapcsolat

Szociális Testvérek Társasága
1114 Budapest, Bartók Béla út 61. III/6.
Telefon: +36-30-5137024

Írjon üzenetet!