"Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek"

A Társaság élete 1949-1989-ig, az illegalitás éveiben

1948-58-ig Általános küzdés, áldozatos odaadás, verejtékezés ... 1949-ben már fekete felhők gyülekeztek a magyar szerzetesek feje felett. Alapítónk, Margit testvér előbb bujkálni kényszerült majd még ebben az évben el kellett hagynia az országot. Hírek terjedtek a szerzetesek elhurcolásáról. Ezért az elöljárók úgy rendelkeztek, hogy a fiatal testvérek lehetőleg ne az anyaházban, hanem rokonoknál, jótevőknél töltse az éjszakát.

1950 június 18-19-re virradó éjszaka az ávósok teherautóra rakták a testvéreket -köztük Paula testvért is, aki akkor kerületi elöljáró volt- és Békéscsabára hurcolták szinte üres kézzel. A környék lakossága segítette őket élelemmel. 1948-ban május 12-én ott voltam az Anyaháznál, amikor a 25 éves jubileumot ünnepelte a Társaság és Mindszenty Bíboros úr kilépett az Anyaház kapuján, a szél belekapott a köpenyébe s erre így szólt:: "nagy szélben kezdik meg a második 25 évet a testvérek. Hát igaza lett. 1950. június 19-én reggel a Piaristák dunaparti kápolnájában Pálma testvér mellém térdelt és elmondta, hogy az éjjel elvitték a Testvéreket. Átéltem, a rám nehezedő felelősséget. Megéreztem, hogy a külső testvérek feladata tovább vinni a Társaság életét.

1950. június 30-án a Szerzetesrendektől megvonták a működési engedélyt, házaikat elvették, a benne lévő felszerelést, műkincseket eltulajdonították. A táborokba hurcolt szerzeteseket még 1950-ben szélnek eresztették. A testvérek is a teljes nincstelenség előtt álltak. Nem volt otthonuk, munkájuk, semmijük ami az élethez kell. A feloszlatás napján Helga testvér betegen átvette a vezetést. Minden testvért igyekezett elhelyezni háztartásban, plébánián, gyermekek mellé. Fontos volt, hogy a testvéreknek legyen bejelentett lakásuk, munkájuk és társadalombiztosításuk.

A Társaság belső élete folytatódott. A testvérek rendszeresen kis csoportokban találkoztak, élték közösségi életüket, erősítették egymást testileg, lelkileg. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) szerint ezek a találkozók államellenes összeesküvések voltak, hiszen az állam rendeket feloszlató parancsának szegültek ellen a szerzetesek. Elkezdődött a testvérek letartóztatása: 1952-ben Jolsvai Hedvig, 1955-ben Gölniczy Mária Alfonsa, 1955-ben Göbelt Lenke és Gerstner Ida Helga. 1956 októberében kinyiltak a börtönök kapui. A forradalmi események miatt nyugat felé megynyiltak a határok. Az elöljáró testvérek megkérdezték a fiatal testvéreket és jelölteket, hogy a legális együttlakó közösségi élet lehetősége miatt, ki vállalná, hogy kimegy Amerikába.

1959-1968-ig Elkezdődik a növekedés

Az illegalitásban, tilalom ellenére végzett jelöltképzés eredménye, hogy ebben az évtizedben 18 testvér tett fogadalmat. Erre úgy volt lehetőség, hogy a buffalói pöspök tudtával és engedélyével fogadták el az elöljárók az új hivatások fogadalmait, hiszen a magyar egyház hierarchiája részben szétzúzva (Mindszenty az USA követségén, majd száműzetésben,) a papság megfigyelés alatt. A testvérek a napi nyolc órai kenyérkereső munkájukat, szociális testvéri küldetésként élték, s munka után dolgoztak a közösségért. Látogatták a testvéreket az egész országban, ahová szétszóródtak. Állandó feladat volt a beteglátogatás, kapcsolattartás, egymás lelki támogatása, a fiatalabbak lelkivezetése, lelkinapok, lelkigyakorlatok tartása, jó lelkikönyvek segítségével. Gerstner Ida, Helga testvér körül, aki 1956-ban lett a magyar kerület előljárója, a Kossuth Lajos u 2/a-ban kialakult egy csoport, akik vállalták a felelős szeretetet, kockázatot a közösségért, hát ezekből lett a kerületi tanács. Elv lett, hogy azt kell hivatalosan megbízni (ebben az időben a választás lehetetlen lett volna) aki úgyis csinálja.

A II. vatikáni Zsinat idején Rónai Paula, az egyik alapító testvér csoportjába jártam. A kisközösségben értesültünk a II. Vatikáni Zsinat eseményeiről és fontosságáról. Paula testvér kézi posta útján igyekezett híreket kapni a Zsinatról külföldről, papi ismerősök révén. Paula testvér sokat imádkoztatott a Zsinat kimeneteléért, szakadástól féltette az Egyházat, hallván a szélsőségesen különböző szempontok ütközését. A Szentlélek elrendezte a különbözőségeket. Ebben is megláthattuk a Szentlélek formáló, alakító és mindeneket megújító működését. Hála legyen érte.

Utólag kiderült, ez az időszak egyben- felkészítés is volt arra, hogy kiküldjenek Buffalóba (USA) az 1969-es Káptalanra, hiszen 1966. óta tagja voltam a kerületi tanácsnak. Ketten mentünk ki a magyar kerület nevében és egy testvér Erdélyt képviselte. Ez nagy lépés volt, mert az Amerikával folytatott kapcsolat eddig államellenes cselekedetnek számított, még az is gyanússá vált, aki külföldivel levelezett. Mégis szükség volt már arra, hogy megismerjük a buffalói központunkat és ők is jobban megismerjenek minket, mert a virágnyelven írott levelek sok félreértésre adtak okot. A Káptalanon megtapasztaltam, hogy milyen sokat szenvedtek azok a testvérek is, akik 1956-ban a szabad életet választották a nehéz körülmények, a nyelvtudás hiánya, a honvágy miatt. De a világ is kitárult előttem, felelősségtudatom még inkább növekedett. Szorosabb kapcsolat alakult ki a szlovákiai kerület testvéreivel. Megosztottuk egymással tapaszatalatainkat és közös lelkigyakorlatokat tartottunk a Tátrában Vály Hugó OSB, és Kapcsándi Zsigmond OSB vezetésével. Ez nagy segítség volt a Társaság egyik alapjának, a benedeki lelkiségnek az elmélyítésében. Egyre több fiatal testvér, jelölt kérdéseire kellett válaszolnom, s így a hivatásos életet tanítva tanultam igazán a szerzetesélet értelmét, a szociális testvéri karizma kifejtését.


1968-1978-ig Szétszóródva, pozitívumokat alig látva formálni a társadalmat

Ez a világban szétszórt, jeltelen élet nagy kihívás volt és csak erős hivatástudattal lehetett megélni. A kenyérkereső munkánk lelkiismeretes teljesítésével törekedtünk példát adni, kovász lenni, de a testvérek helyt álltak a hittan tanítás, öregek ápolása, nagy családok segítése és tanácsadás terén is. (ebben az időben nem volt még engedélyezve a hitoktatás).
Az az idő is elérkezett, amikor erdélyi majd amerikai testvérek jöhettek hazánkba és több testvérrel találkozhattak, tanításokat tarthattak.

1975-ben még Buffalóban volt a Káptalan, amelyen ismét két testvér vett részt. Helga testvér gyengülő egészségi állapota miatt dr. Szőke Pálma testvér vette át a vezetést. Ez a Káptalanra a Szabályzat megújításával foglalkozott. a II. Vatikáni Zsinat szellemében. Így ebben az évtizedben a kisközösségi találkozások témája a Zsinat utáni szerzetesség és a megújított szabályzat volt. Találkozásaink egyre elmélyültebbé, imádságosabbá váltak. Az ÁVH már a legfiatalabb korosztályt kihallgatásokra hívták be. Szinte név szerint mindenkit ismertek. Ezek a fenyegetések szorosabbra fűzték szeretet kapcsolatunkat. A fiatal fogadalmasok létszáma 20 fővel növekedett. Így az 1979-ben a svájci Sionban már 9 testvér vehetett részt. Ez a Káptalan nagy lendületet adott belső életünknek. 1975. decemberében mint főkönyvelő nyugdíjba mentem, de társulati felelősségem és megbízatásom fokozódott... 

1979-1989-ig Fellendülés

Időközben itthon is megerősödtek a lelkiségek, katolikus mozgalmak, egyre bátrabban, nyíltabban szervezték találkozóikat a Fokolár, Karizmatikus Megújulás, a Regnum Marianum, stb. A Karizmatikus Megújulásban a fiatal testvérek lelkesen és aktívan vettek részt, mert megtapasztalták Szentlelkes életünk megélésének, megújulásának új lehetőségét.
Szent Benedek szellemének erősítésére rendszeresen Pannonhalmán tartottunk lelkigyakorlatot. A nagyhetet sokszor 10 testvér töltötte Pannonhalmán egyre több elkötelezett kereszténnyel, fiatallal együtt.

1981-ben Balatonakarattyán a testvérek egy csoportja Anna testvér jelenlétében megválasztott kerületi elöljárónak. Ezt a feladatot 11 évig tudtam a jó Isten különös kegyelméből ellátni. Az 1985-ös Káptalan, amit Sionban (Svájc) tartottunk, végleges formába öntötte a megújított szabályzatot és azt Edward D. Head Buffaló püspöke 1986. május. 12-én jóváhagyta. Minden alkalmat megragadtunk a testvéri együttlétre. Évente elvégeztük a Margit testvér által kezdeményezett három-órás nagypénteki keresztutat a kicsi remetekertvárosi Szentlélek-kápolnás otthonunkban. Megünnepeltük az 1923 május 12-évfordulóját, Margit testvér halála napját (január 6), Szent Benedek, Szent Skolasztika ünnepét. Sokfele kaptunk átmeneti otthont találkozásainkhoz: pl. időközben felépült bencés tanulmányi házban, Csobánkán a plébánián és a kegyhelyen, a Mátraszentimrén megszerzett kis házban, és különböző plébániákon (Szent Család, Tóalmás, Nagyigmánd, Ópusztaszer, Kecskemét )

1980-as évektől közösen is megemlékeztünk Sára testvér vértanúságáról december 27-én szentmisével. Legtöbbször az Ulászló úti kápolnában. Ez évtized végén a Bokréta utcai Fiú otthon vezetője Mikus Gyula felvette a kapcsolatot Társaságunkkal Jolsvay Hédivel, hogy az otthon lakói előtt ismertesse Sára testvér életét és halálát. Erről Róbert László filmet is készített. Mikus és a vele dolgozó nevelők pedig elhatározták, hogy emléktáblát állítanak fel a Dunaparton, ahol Sára testvért és társait a Dunába lőtték. Az emléktábla ünnepélyes felavatása 1989. december 30-án meg is történt. Felmerült Sára tv. boldoggáavatásának kérdése, ezért felkerestük Pálma testvérrel együtt dr. Paskai László érsek urat, aki támogatta a gondolatot. Beszámoltunk életünkről, és annak további folytatására buzdított.

1989-ben jött először össze a kerületi gyűlés, de még két részletben tartottuk meg. A fiatal testvérek a Szent Család plébánián, az idősek pedig a Báthori László u. 10-ben lévő otthonban jöttek össze. A Szentlélek Úristen segítségével az egész 40 év alatt a csodák sorozatát élhettük meg. Hála legyen érte az Úrnak!

(Kálmán Orsolya testvér, 1998. április.)

Napi evangélium

  • Napi evangélium RSS 2017 Jul 24 | 00:00 am

    Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és[…]

Kapcsolat

Szociális Testvérek Társasága
1114 Budapest, Bartók Béla út 61. III/6.
Telefon: +36-30-5137024

Írjon üzenetet!