ashwednesday (Fotó:Internet)

Mária ünnepei, - Gyertyaszentelő, Lourdesi Szűzanya - akinek karján érkezik Templomába, világunkba az Úr, mintegy nyitánya a nagyböjtnek. A nagyböjt, pedig a konszekrált élet és minden keresztény élet szívéhez, a Kereszt misztériumához vezet. De csak akkor tudjuk követni Jézust, aki azt mondja: "aki utánam, akar jönni, vegye fel keresztjét", ha edzünk rá, mégpedig a fegyelemben és figyelemben. A test és lélek fegyelmét-figyelmét nevezzük aszkézisnek, amennyiben ez az Úr iránti szeretetből történik.

A nagyböjt nem tisztítókúra különböző levekkel, diétákkal, nem is fogyókúra, hanem fegyelem és figyelem az „egy szükségesre".

Alkalmassá és képessé szeretnénk válni arra, hogy oda állhassunk Máriával a Megfeszített Krisztus mellé, alkalmassá és képessé szeretnénk válni arra, hogy rátalálhassunk Húsvét hajnalán Magdolnával, és érinthessük sebeit Tamással. Alkalmassá és képessé szeretnénk válni az Úr személyes irgalmára.

Ennek alapvetően fontos eszköze a bűnbocsátás szentségének vétele, a felkészülés egy jó szentgyónásra. De emberségem akkor készül fel, képes az Úrtól kapott megújult életben megmaradni, ha begyakorolja, legalább az egyházi év rendkívüli, készületi idején a test és lélek fegyelmezettségét. Újra fel kell fedeznünk a fogyasztói társadalom szótárából hiányzó fogalmat: az önmegtagadás.

Kinek-kinek személyes felelőssége az aszkézis/önmegtagadás vállalása. Azt és annyit és úgy, ami megfelel az ő személyiségének, egészségének, életkorának, stb. De az önmegtagadás nem hagyható el a keresztény életből, mert ezen keresztül tanulunk meghalni önmagunknak, és élni - az Úrnak, de életünket adni testvéreinkért is. Az önmegtagadás, a pillanatnyi ötleteim, a feltámadó indulataim, türelmetlenségem, éhségem, stb. fegyelmezése segít abban, hogy megmaradjunk az Ő szeretetében. De, Jakab apostol kemény szavai szerint, hazudik, aki azt mondja, hogy szereti az Istent, akit nem lát, de nem szereti testvérét, akit lát.

Ki az, aki engem"idegesít", akit mindig kiigazítok, akivel szemben mindig igazam van? Ki az, aki mellett mindig háttérbe szorítva érzem magam? Akinek a hibázásait mindig észreveszem? Ki az, akit elkerülök, nehogy belém gázoljon, nehogy belegázoljak?

Testvér, ő az Úr angyala számodra, aki tükröt tart, hogy felismerd a "szálka-gerenda" hasonlat igazságát az életedben, és emberséged igen védett területeit is átadd az Úrnak, ne "csak" a szolgálatodat.

Legyen konkrét nagyböjti jó-feltételünk, és legyen ember-központú, testvér-központú! Határozzuk el, hogy aktív döntéseinkkel akarunk nem csak megmaradni, hanem egyre beljebb kerülni a Szeretetben, kerül, amibe kerül.

Az idei év a Deus Caritas-hoz való megtérésre hív, a szeretet aszkézisére. Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy még szeretetre sem vagyunk képesek, azt is Istentől kell kérnünk, és Őtőle kérjük azt is, hogy képesek legyünk befogadni az Ő Szeretetét, melyet kiárasztott, mellyel szereti azt is, akit nekünk nem könnyű szeretni. Akkor lesz a világ szegényeiért, üldözötteiért való imám hiteles, ha engedek a testvéremnek, ha rámosolygok arra, akivel mindennap találkozom. De ez nehéz? Hát ez a búzamag halála, s a kicsiny búzaszem hátán a népi látás látja a kereszt jelét. Az ilyen búzaszemnyi kis meghalások készíthetnek fel életem nagyobb, teljesebb áldozataira, és a végső Áldozatra.

az okos szűz

Uram, olaj nélkül,

láng nélkül,

fény nélkül,

Uram, Tieid miatt, Magad miatt,

Engedj magadhoz engemet,

gyújts lángra engemet

Ágnes testvér