"Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek"

b_260_520_16777215_00_images_stories_egyebek_4_benedek_18.jpg

Nursiai Szent Benedek, Regulájával és életével úgy lett Európa fővédőszentje, hogy az ő korában, a VI. században Európa még nem létezett.
Benedek mindössze csak összefogta a szerzeteséletre vágyókat, monostorokat alapított Itáliában, ahol az ő apáti vezetésével élték a szerzetesek az Istennek szentelt életet. Amint A Regula írja: szüntelenül Isten színe előtt éltek: mindenkiben Krisztust látták, mindennel úgy bántak, mint az oltár szent edényével, buzgón és állhatatosan imádkoztak, örömmel és hatékonyan dolgoztak, naponta olvastak és tanultak, beosztották az időt és a feladatokat, kölcsönös alázatban és a sokféleség elfogadására való készségben építették a közösségi életet - fogadták a vendégeket, ellátták a betegeket, segítették a szegényeket…

Mindezt pedig tették a bencés hármas fogadalom alapjaira építve, vagyis stabilitásban /egy népvándorlással terhelt, kései római korban /, Isten és egymás iránti engedelmességben, és az állandó megtérés— újrakezdés törekvésében. S ebből egy olyanfajta „áldott” élet lett /a Benedictus –névnek eleve ez a jelentése/, ami a kereszténység és a bencés monostorok terjedésével valóban egyrészt hitterjesztő, másrészt civilizáció-, vagyis Európa-teremtő erővé vált a következő évszázadokban.
A bencés lelkiségnek kiemelkedő fogalma a Pax Benedictina, a benedeki béke. Az ember és Isten, ember és ember, ember és a teremtett világ közti békesség. Az a béke, ami – a Regula tanúsága szerint -. nem tagadja, sőt nagyon is ismeri a krízist is, az emberi természet örvénylő konfliktusait, a viszályt, a lázadást, a versengést, az agressziót, a keserűséget – és mindezt felismerve segíti a valódi, Istentől érkező békesség megszületését.

Szent Benedek Atyánk,
kegyelemben és névben áldott,
könyörögj érettünk!


"Hallgasd meg, ó fiam, a mester parancsait, és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen, fogadd a jóságos atya intéseit készségesen és tettekkel teljesítsd! Keljünk föl tehát végre valahára a Szentírás serkentő szavára: "Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból", (Róm 13,11.) Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a minden nap felénk kiáltó isteni szózat: "Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!" (Zsolt 9,8) És ismét: "Akinek füle van a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!" (Jel 2,7) És mit mond? "Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám! Az Úr félelmére tanítalak titeket." (Zsolt 33,12)..."

Ezeket kiáltja oda az Úr a népsokaságnak, amikor keresi munkását, majd így folytatja: "Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni?" Ha ennek hallatára azt feleled: "Én", akkor Isten ezt mondja neked: Ha igazi és örök életet akarsz, "tiltsd el a nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne szóljon csalárdságot, fordulj el a gonosztól és tedd a jót! Keresd a békét és járj utána!" (Zsolt 33,14-15). Ha ezt megteszitek, szemem rajtatok lesz, és fülem meghallja könyörgéseteket. És még mielőtt segítségül hívnátok, azt mondom nektek: "Íme, itt vagyok" (Zsolt 33, 16). 19.
Mi lehetne édesebb számunkra, szeretett testvéreim, az Úrnak e minket hívó szavánál? Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját.” a Regula prológusából.

Napi evangélium

  • Napi evangélium RSS 2018 Sep 20 | 00:00 am

    Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul[…]

Kapcsolat

Szociális Testvérek Társasága
1114 Budapest, Bartók Béla út 61. III/6.
Telefon: +36-30-5137024

Írjon üzenetet!