"Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek"

husvet13 

Sztrilich Ágnes testvérnek, az Esztergom- Budapesti Főegyházmegye lapjába írt húsvéti elmélkedését örömmel adjuk közre az alábbiakban:

"ISTEN SZERETETE KIÁRADT SZÍVÜNKBE
a nekünk adatott Szentlélek által- mert ahol elárad a bűn, túlárad a kegyelem...

Igen. A szeretet a föltámadott Úr ajándéka, mely vigasztalás, békesség, új élet. De a szeretet nekünk, akik elkötelezzük magunkat Istennek, feladat is. Úgy teljesíthetjük ezt, ha tanítványok-ká válunk, ha figyeljük és begyakoroljuk azt az érzületet, magatartási módot, cselekvést, amelyet Jézus, az ősegyház és a szentek életében látunk.

Jézus mindvégig, mindhalálig magára vette az emberélet krízisét, ezért nekünk Tőle kell tanulni az emberélet krízishelyzeteire választ adó, irgalmas, vigasztaló, békességszerző, gyógyító, cselekvő szeretetet.

A mi korunk végső botránya a magány, a szenvedés, a halál, amivel a mai kor embere alig-alig tud szembenézni. Keresi is nemzedékünk a pótszereket, a reinkarnációs meséket. Ugyanakkor gyanakvóan és szorongva zárt ajtók mögé rejtőzünk. Mi köze van másnak hozzám, mi közöm van mások nyomorához? Lezár a szégyen és „az úgysem törődnek velem" reménytelensége. Vagy kilépek a megoldhatatlan, csalódottsággal teljes helyzetből, és elindulok az úton, mindegy, mit csinálok, csak távolodjon el a veszteség, csak semmi se emlékeztessen rá. Elindulok Emmausz felé, vagy „halászni", hogy a munka feledtesse a tragédiát.

Mennyire megvan ez a saját életünkben is, mennyire jelen van mások életében. Jézus, a Föltámadott, keres engem, gyógyítani akarja bennem a halálnak ezeket az érintéseit, hogy életem legyen, és elindulhassak vigasztalni másokat azzal a vigasztalással, amivel Ő vigasztal engem.
Hogyan vigasztal a Föltámadott?

A temetőt járó, halottjától elszakadni nem tudót néven szólítja: Mirjam! A múltat siratóra, a reményvesztett gyászoló asszonyra az Élet Örömhírét bízza és küldi a tanítványokhoz. Miért nem járunk ki a temetőbe vigasztalni a meg-szomorodottakat? Milyen húsvéti szolgálata lehetne ez a Szeretetnek!

A szituációkból kimenekülök útitársává szegődik az Úr, egyszerű kérdésekkel a fájdalmak gyökeréhez nyúl. Nem elégszik meg egy „Hogy vagy, hogy vagy?" stílusú társalgással, és így a megosztott kétségbeesés enyhül, az események újraértelmeződnek, a menekülésből asztalközösség lesz, felismerés és visszatérés azokhoz, akiktől a szenvedés elszakított. Hány szomorú arcot láttam ma a metrón? S hányra tekintettem megértőén? Hányat szólítottam meg vigasztalóan?
Uram, köszönöm a küldetést, hogy elindulhatok szeretni, a Te feltámadott életed erejében részesülve, ahogyan Te szeretsz, vigasztalni és belépni a magá-nyosokhoz, útitársává szegődni a menekülteknek, asztalhoz hívni a hajléktalant, néven szólítani és új feladatot adni a múltba süppedőnek, megérinteni a sebeket, és megmaradni imádságban Máriával és az apostoli közösséggel.

Köszönöm, Uram, hogy megerősít-hetjük egymást az Örömhírrel: Él az Úr! Találkoztam vele! S igen, most menjünk, ahogyan küldött bennünket a „pogányok Galileájába!". Köszönöm, hogy így általunk, bennünk, rajtunk keresztül is kiáradhat a Megszentelő Szeretet, a Szentlélek. S így sodró erejű, világot tisztára mosó, élesztő folyammá válhat, szerveződhet s az Isten Szívéből fakadó mozgalommá lehet, mely „élő vizet" nyújt a szomjazónak, s az élet értelmét tárja fel a halál árnyékában tévelygőnek. Köszönöm, hogy adtál fehér ruhát, köszönöm, hogy Rád tekinthetek a szorongattatás óráján. Köszönöm az ígéretet, hogy velem, velünk maradsz.
"


Sztrilich Ágnes SSS

Napi evangélium

  • Napi evangélium RSS 2017 Sep 20 | 00:00 am

    Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz:„Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem[…]

Kapcsolat

Szociális Testvérek Társasága
1114 Budapest, Bartók Béla út 61. III/6.
Telefon: +36-30-5137024

Írjon üzenetet!